Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Büszke és szerető szülőként csak elképzelni tudom, milyen rettegés foghat el egy anyát vagy apát, amikor a gyermeke eltűnik.

Hirdetés
Hirdetés

Persze a gyerekek a legjobbkor is túl kíváncsiak, és elég egy másodperc, amikor a szülő figyelmét eltereli valami, hogy a kicsi elkóboroljon, vagy ami még rosszabb, komoly bajba kerüljön.

Hirdetés
Hirdetés

Máskor viszont nem is az történik, hogy a gyermek elkóborolt, hanem az, hogy elrabolták, akár egy ismerősük, akár egy vadidegen.

A 2002 augusztusában eltűnt Julian Hernandez rendkívüli esete is egy ilyen eset volt, amikor a mindössze ötéves kisfiú eltűnt alabamai otthonából.

Hirdetés
Hirdetés

Megrémült édesanyja bejelentette az eltűnését, miután a fiú apjától egy levelet kapott, amelyben tájékoztatta őt, hogy elvitte.

Senki – de tényleg senki – nem láthatta előre, hogyan alakul ez a különös történet.

Hirdetés
Hirdetés

A jelentések szerint Julian a biológiai apjával, Bobby Hernandezzel nőtt fel Ohióban, és nem tudta, hogy valójában elrabolták az édesanyjától.

Hirdetés
Hirdetés

Bobby megváltoztatta Julian nevét, és maga is hamis személyazonosságot vett fel, hogy ne derüljön ki, hogy ki ő. Julian igazi édesanyja mindeközben kétségbeesetten kereste fiát, de bár több száz tipp érkezett, egyik sem vezetett sehová.

Tizenkét évvel később azonban a történet az eddigi legnagyobb fordulatot hozta, amikor Julian elkezdte kitölteni a főiskolai jelentkezési lapokat. A tinédzser ekkor vette észre, hogy a társadalombiztosítási száma nem egyezik a papírokon szereplő nevével.

Hirdetés

Zavarodottan, de még mindig teljesen a sötétben tapogatózva a dolgok hátborzongató igazságát illetően, Julian az iskolai tanácsadó segítségét kérte a jelentkezési lap kitöltésében.

Hirdetés

A tanácsadó hamarosan megtudta, hogy Julian az Eltűnt Gyermekek Nemzeti Központjában eltűnt személyként szerepel, valamint azt is, hogy az apja ötéves korában elrabolta.

Julian apját gyorsan elfogták, és Julian maga is tudatosította, hogy milyen hazugságokat élt át élete nagy részében. El lehet képzelni, milyen sokkon kellett keresztülmennie a tinédzser fiúnak, és mindezt pont azelőtt, hogy egyetemre ment volna, hogy megkezdje felnőtt élete korai szakaszát.

A hatóságok szerint Julian édesanyja szavakkal kifejezhetetlenül boldog volt, hogy végre megtalálta a fiát, még akkor is, ha a gyerekkorának legnagyobb részéről lemaradt.

Mi több, egy utolsó csavarban Julian azt kérte az ügyet tárgyaló bírótól, hogy az apját kíméljék meg a börtöntől, és azt magyarázta, hogy az anya nélkül felnőni fájdalmas volt, de: “ha elvennék tőlem, azzal ugyanazt tennék újra”.

Julian védőbeszédét követően Bobbyt összesen négy év börtönre ítélték a lehetséges 54 évből.

“Bocsánatot kérek a fiamért” – mondta. “És az édesanyjától és a családjától is.”

El sem tudom képzelni azt a fájdalmat, amit Bobby Hernandez tettei okoztak, nemcsak Julian édesanyjának, hanem magának Juliannak is, amikor az egész cselekmény kibogozódott.

Forrás:en.newsner.com